Somogy az erdők országa - bemutatjuk Somogy megye természeti értékeit, erdőgazdasági tájait, azt a "kincset", amelyért érdemes ellátogatni hozzánk

 

Észak-Somogy Tolnai löszhát


Tavaszi hérics (Fotó: Detrich Miklós)Területére az észak - déli irányú fővölgyek és ezek közötti dombvonulatok jellemzőek. Tengerszint feletti magassága 110-296 m közt váltakozik. A dombélek éles, esetenként ellaposodó platószerű teteje igen száraz. A völgyek üdébbek. Vízszegény tájrészlet. Kevés a forrás és a vízfolyás.
Éghajlatára a kontinentalítás a jellemző. Az évi átlagos csapadékmennyiség 600 mm körül mozog, az átlaghőmérséklet 10,5 C°. Meg kell említeni még egy fontos éghajlati elemet, a tavaszi sorvasztó szeleket, melyek különösen veszélyeztetik az erdősítések sikerét.
A területet vastag lösztakaró borítja, mely eróziós völgyekkel mélyen szabdalt. E fedőlöszön számos talajféleség alakult ki. Az erodált helyeken karbonátos földes váztalajt találunk, ahol lerakódik a csapadék által a dombtetőkről, domboldalakról lemosott humuszos hordalék ott lejtőhordalék talajok jönnek létre, melyekben esetenként felismerhető több egymáson elhelyezkedő hordalékréteg. Az erdőtenyészet számára legkedvezőbb agyagbemosódásos barna erdőtalajok is megtalálhatók, melyek általában Raman - féle barna erdőtalajokból alakulnak ki.
Fontosabb őshonos fafajai a kocsányos tölgy, a kocsánytalan tölgy, a cser, a molyhos tölgy, a gyertyán, a nagylevelű hárs, az ezüst hárs, szilek, juharok, a virágos kőris és a mézgás éger. Leg-jellemzőbb természetes erdőtársulásai a cseres - tölgyesek, ennek is a szárazabb típusai.

Hol szállhat meg, ha látni szeretné a tájat?

 

Karád - Lengyel - Szekszárdi dombvidék


Szúrós csodabogyó (fotó: Detrich Miklós)Geológiai és domborzati viszonyait tekintve hasonló az Észak-Somogy - Tolnai - löszháthoz. Lényeges eltérés mutatkozik viszont a csapadékellátottságban. Ebben a tájrészletben 100 mm-rel magasabb az átlagos évi csapadékösszeg (670 - 720 mm). Talajviszonyai hasonlóak az Észak-Somogy - Tolnai - löszháthoz, azzal a kiegészítéssel, hogy lényegesen magasabb az agyagbemosódásos barna erdőtalajok aránya, a nagyobb csapadékértékek miatt. Az erdőtenyészet számára ezért kedvezőbb életfeltételeket biztosít. Fontosabb őshonos fafajai a bükk, a kocsányos tölgy, a kocsánytalan tölgy, a cser, a molyhos tölgy, a gyertyán, a nagylevelű hárs, az ezüst hárs, szilek, juharok, a virágos kőris és a mézgás éger. Legjellemzőbb természetes erdőtársulásai a gyertyános - bükkösök, gyertyános - tölgyesek, és a cseres - tölgyesek üdébb típusai.


Hol szállhat meg, ha látni szeretné a tájat?

Marcali löszhát


A Déli Pannonháttól ugyan elválik (a Somogyi homokvidék és a Nagyberek-Kisbalaton-Tapolcai láp választja le), de a Kelet - zalai dombvidékhez hasonló ökológiai viszonyokkal jellemezhető a tájrészlet. A dombvonulat Balatonkeresztúrtól indul déli irányban és egészen Somogyszob - Nagyatád vonaláig leér. Itt belesimul a Somogyi homokvidékbe, azzal széles átmeneti sávot képezve (az átmeneti sáv lösszel csak vékonyan borított, esetenként már homok kerül a felszínre). Klímája hasonló a Kelet-zalai dombvidékéhez. A csapadékellátottsága attól gyengébb (átlagos évi csapadékmennyisége 725 mm). A szubatlanti hatás gyengülését jelzi, hogy a bükk előfordulása lényegesen ritkább és erősen kitettségfüggő. Talajai löszön kialakult, az erdőtenyészet számára kiválóan alkalmas barna erdőtalajok. Ezen belül is a legjelentősebb térfoglalással az agyagbemosódásos barna erdőtalaj rendelkezik. Fontosabb őshonos fafajai a bükk, a kocsányos tölgy, a kocsánytalan tölgy, a cser, a gyertyán, a nagylevelű hárs, szilek, juharok és a mézgás éger. Legjellemzőbb természetes erdőtársulásai a gyertyános tölgyesek.


Hol szállhat meg, ha látni szeretné a tájat?

Nagyberek - Kisbalaton - Tapolcai láp
A lápterületek pannon tengerfenék maradványok, melyek elláposodtak a Balaton medrének beszakadása után. Sík területek képződtek, alig pár méteres szintkülönbséggel. Az évi középhőmérséklet 10,3 °C, a csapadék átlagos éves mennyisége 700 mm. A területen tipikusan az un. láptalajok uralkodnak (kotus tőzegláp, tőzeges láptalaj, lápos réti talajok). A Balatonhoz közeli területeken karbonátos nyers öntéstalajokat találunk. Ahol a láp homok, vagy löszborítást kapott ott rozsdabarna erdőtalajok alakultak ki. Fontosabb őshonos fafajai a kocsányos tölgy, a cser, a gyertyán, a mezei juhar, a vénic- és a mezei szil, a magas- és a magyar kőris, a mézgás éger, a fehér- és a szürkenyár, valamint a fa és a bokoralakú füzek. Természetes társulásaiból a magasabb térszintekben a keményfás ligeterdők, gyertyános - kocsányos tölgyesek, mélyebb fekvésben a puhafás ligeterdők, a pangóvizes láperdők (fűz, éger) találhatók. A mesterséges beavatkozások hatására (lecsapolás stb...) jelentős termőhelyi változások következtek be. Arculatát jelentősen megváltoztatták a telepített nemesnyarasok.


Hol szállhat meg, ha látni szeretné a tájat?

Kelet-zalai dombvidék
A Déli Pannonhát észak - déli dombvonulatai közül a Zalabér - Pacsa - Nagykanizsa - Gyékényes vonalban a Drávára leszakadó vonulatsor a Kelet - zalai dombvidék. Geológiailag nem egységes, mivel alapvetően fiatal pliocén agyag, de helyenként homok, homokkő képzi az alapját, mely eltéréseket - talajképződés szempontjából - 2-3 méter vastag lösztakaró homogenizál. Tengerszint feletti magassága 150 - 280 m közt váltakozik.
Klímáját tekintve kimutathatóak szubmediterrán és szubatlanti hatások is. E két befolyásoló té-nyezőt - a természetesen előforduló fafajok közül - jól reprezentálja a szelídgesztenye (mediterrán), mely a gesztenyepusztulás előtt nagy egyedszámban fordult elő a területen, míg a szubatlanti jelleget a bükk jelentős térfoglalása bizonyítja. Az átlagos évi csapadék 742 mm (452 mm és 1221 mm szélsőértékekkel), az éves középhőmérséklet pedig 10,4 C°.
Talajai löszön kialakult, az erdőtenyészet számára kiválóan alkalmas barna erdőtalajok. Ezen belül is a legjelentősebb térfoglalással az agyagbemosódásos barna erdőtalaj rendelkezik.
Fontosabb őshonos fafajai a bükk, a kocsányos tölgy, a kocsánytalan tölgy, a cser, a nagylevelű hárs, szilek, juharok, a mézgás éger, valamint a táj keleti peremén az ezüst hárs. A területre az elegyes többszintes erdőállományok jellemzőek. Legjellemzőbb természetes erdőtársulásai a gyertyános tölgyesek és a dél-dunántúli (zalai) bükkösök.


Hol szállhat meg, ha látni szeretné a tájat és természeti értékeit?

Zselicség
Egy viszonylag fiatal, löszből kialakult harmadkori dombvidék. Érdekessége, hogy a Kapos völgyében a lösz helyét gyakran negyedkori homok foglalta el. Hárságy és Gálosfa környékén pedig homokkőpadok akadnak. A táj jellemző arculatát azonban a lösz eróziójának során kialakult változatos felszíni formák határozzák meg. A széles dombhátakat és a lankás oldalakat meredek falú - esetenként szurdokvölgyszerű - mély eróziós völgyek rendszerei hálózzák be, melyek a kelet-nyugati vízválasztókról észak-déli irányba lefutó széles fővölgyekbe torkollnak. Tengerszint feletti magassága 140 - 300 m közt váltakozik.
A Zselicség mérsékelten meleg, évi középhőmérséklete 10 °C, télen enyhe, eléggé csapadékos (709 mm/év átlagcsapadék) éghajlatú vidék. A táj területén jelentős szubmediterrán klímahatás mutatható ki. Kettős csapadékmaximum jellemzi (június, október), ahol a nyári maximumból a növényzet viszonylag keveset tud hasznosítani, mivel ez heves esők, esetenként felhőszakadás formájában éri a talajt. A legjelentősebb eróziós pusztítások is ebben az időszakban jelentkeznek.
Talajviszonyai változatosak. A földes váztalajok az eróziónak kitett helyeken, valamint a valamikor mezőgazdaság által hasznosított területeken foglalnak el jelentős területet. Ezek erdősítése komoly kihívás a szakember számára, pedig beerdősítésük az erózió megfékezése és a talajfejlődés elindítása szempontjából rendkívül fontos. Az üledék és hordaléktalajok az eróziós hordalék lerakásából keletkeztek. A legjellemzőbb talajféleségek a barna erdőtalajok csoportjába tartoznak, jelezve azt is, hogy a terület erdősültsége valamikor nagyobb volt. Legfontosabb típusai a Raman-féle barna erdőtalaj és az agyagbemosódásos barna erdőtalaj, melyek magas tápanyagtartalmukkal biztosítják az itt tenyésző fafajok kiváló növekedését.


Egy hotel és egy vadászház várja Önt a Zselicségben!

A táj fontosabb társulásalkotó fafajai a kocsányos tölgy, a kocsánytalan tölgy, a cser, a bükk, a gyertyán, az ezüst hárs, a mézgás éger, de az összes őshonos fafajunk képviselteti magát, talán az egyetlen nyír mely viszonylag ritka a területen. A sok fafajúság a terület különleges termőhelyi és növényföldrajzi adottságainak köszönhető. Legismertebb természetes erdőtársulása az ezüst hársas - bükkös, legjellemzőbbek pedig a gyertyános - tölgyesek.

Somogyi homokvidék (Belső - somogyi homokvidék)
A táj nevéből is következik, hogy talajképző kőzete a savanyú homok, melyet ősi folyóágyakból hordott ki a szél. Az így kialakuló homokbucka-vonulatok észak-déli irányúak, melyek kelet-nyugati irányban hullámos képet adnak a tájnak. A buckaközök sokszor vízállásosak, esetenként teljesen lefolyástalanok. Ezen pangóvízű lápfoltok száma több százra tehető. A vizes élőhelyek számos értékes növénytársulásnak és különleges állatvilágnak teremtik meg a létfeltételeit. A terület alapvetően sík (a tengerszint feletti magassága 107 - 193 m közt váltakozik). Az évi átlagos hőmérséklet 10,5 °C, az átlagos csapadékmennyiség pedig 700 - 800 mm-re adódik. Sajnos jellemző a csapadékmennyiség nagy ingása. Az eddig mért legkevesebb évi csapadék 395 mm, a legtöbb pedig 1252 mm. E miatt a terület hajlamos esetenként az aszályra, esetenként pedig pangóvíz kialakulására, mely a fás növényzetet jelentősen megterheli. A domborzat és a csapadék hatására változatos talajok alakultak ki a területen. A legfontosabb talajtípusok a következők: nem karbonátos futóhomok foltok, nem karbonátos gyengén humuszos homoktalajok, kovárványos barna erdőtalajok, rozsdabarna erdőtalajok, agyagbemosódásos barna erdőtalajok, réti talajok és lápos rétitalajok.

A táj fontosabb társulásalkotó fafajai az alábbiak: kocsányos tölgy, cser, mézgás éger, magyar kőris, magas kőris mezei szil, gyertyán, nyír. Jelentős területaránnyal bír a vitatott őshonosságú erdeifenyő, valamint természetes úton, több helyen megjelenik a közönséges boróka. A táj jelentős nagyságú erdőtelepítésre alkalmas területekkel rendelkezik. Legjellemzőbb természetes erdőtársulásai a gyertyános - kocsányos tölgyesek, homoki tölgyesek és láperdőtársulások.


Az Alexandra és a Nagysalléri vadászház, valamint a Vitéztanya várja Önt!

Dráva-menti öntéstalajok
Ökológiai adottságai tekintetében (csapadék, hőmérséklet) a Somogyi homokvidékhez hasonló. Lényeges eltérés a talajokban mutatkozik, ezek ugyanis jellemzően öntéstalajok, valamint réti talajok. A talajképződés folyamatára jelentős befolyással bírt a Dráva és északi mellékfolyóinak időszakos elöntése. A területen a szubmediterrán hatás erőteljes, mely a havas napok számának csökkenésében is megnyilvánul.
A táj fontosabb társulásalkotó fafajai a kocsányos tölgy, a cser, a mézgás éger, a magyar kőris, a magas kőris, a mezei szil és a nyír. Legjellemzőbb természetes erdőtársulásai az ártéri puhafás és keményfás ligeterdők, valamint a gyertyános - kocsányos tölgyesek.


Ha megszáll vadászházunkban és tanyánkon, akkor megcsodálhatja a Dráva-menti természetet.

 

Fotógaléria


Alirét Vadászház


Karád Vadászház


Vörösalma Vadászház


Nagysallér Vadászház


Sziágyi Erdei Iskola

SEFAG Zrt. logo Kardosfa Hotel logo Sziágyi Erdészeti Erdei Iskola Zselici Csillagpark logo Deseda Kalanderdő Deseda Kalanderdő   

Adatvédelmi tájékoztató »